Categories

A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Rigó Pál prímás, a hegedű virtuóza (II.)

Komáromi csillagok, szépen ragyogtatok

az I. rész folytatása

- Hogyan alakult további életed, pályád?

- Hazajöttem Komáromba. Zenekart alapítottam és csakhamar a Centrál kávéházban muzsikáltunk. Nagyon jó fiatal zenészeket sikerült összeszednem: Jánoska Feri – szaxofon, klarinét, hegedű – unokatestvérem, Sárközi Pityu: dob, harmonika, Lakatos Laci zongorista, Péter, a testvérem: nagybőgő, és természetesen jómagam. Akkor a Centrálban minden este volt zene. Az akkori szokás szerint, a tánc előtt másfél órás „koncertet“ kellett adni. Nem volt gond, Offenbachot, Brahmsot, Hubayt, mindent játszottunk. Közben – még a kötelező katonai szolgálatra való bevonulás előtt – 1955-ben Pozsonyban, az „Artistická ústredňa“<D> – a művészeti központban – vizsgát tettem. Ma is őrzöm az igazolást, miszerint: Pavol Rigó (…) bol uznaný za hudobníka z povolania… – Rigó Pál hivatásos zenésszé lett. Miután 1957-ben leszereltem, azonnal a Tokaj vendéglőbe hívtak. Újvári zenészek játszottak ott. Mikor engem megláttak, Virág Tibi, a prímásuk azt mondta: „Na, itt mi már nem sokáig muzsikálunk“. Így is lett, 1958. január 1-jétől már az én zenekarom játszott ott. Apánk közben meghalt, helyébe kellett állnunk. Hazahívattam Prágából (ott játszott) Anti bátyámat, ő lett a cimbalmos, Péter a nagybőgős, Sárközi Pityu dobolt, én meg hegedültem, így álltunk fel a Tokajban. Mikor Jancsi öcsém is nagykorúvá vált, ő lett a zenekar brácsása.

- Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?

- Nehéz erre válaszolnom, hiszen bejártuk majdnem egész Európát, de talán azt, amikor Bécsben a Hilton Szálló borozójában játszottunk, és a szállodaigazgató lehozta a borozóba az ott koncertező világhírű olasz hegedűművészt, Ruggiero Riccit. Amikor eljátszottam Hubay Hullámzó Balaton c. darabját, odajött hozzám és megölelt. Vagy amikor Pesten, a Hilton Szálló borozójában Déki Lakatos kezembe adta a hegedűjét, hogy álljak a zenekar élére és muzsikáljak helyette, hadd pihenjen egy kicsit. Tiltakoztam: Én, itt? Ő erre: „Neked nem kell félned, te komáromi zenész vagy! De ugyanezt tette velem Járóka Sándor Bécsben. Érted? Előttük kézbe venni a hegedűt, az azért nem semmi! Ezeket az izgalmakat és élményeket, míg élek, el nem feledem. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ezt elérje. Keményen meg kellett dolgozni érte.

- Fel tudnád sorolni, hol mindenütt muzsikáltál, melyik országban jártál?

- Nehéz feladat. Sokfelé jártunk: Nagytapolcsány, Zsolna, Pőstyén, Magas-Tátra, Nyitra, Losonc, Pozsony, ami most így eszembe jutott. Külföldön? Kelet- és Nyugat-Németország, Olaszország, Svájc, Finnország, Ausztria. A legtöbbet Bécsben, a Hilton Szállóban vendégszerepeltünk, ahol olyan világhírességek tapsoltak nekünk, mint például Placido Domingo vagy Luciano Pavarotti.

- Kérlek, emlékezz vissza, rajtuk kívül ki mindenki előtt játszottál?

- A kötelező katonai szolgálat alatt is zenekari zenész voltam. Zápotocký, Csehszlovákia akkori köztársasági elnöke Bečvában gyógykezelésen volt, zenekarommal köszöntöttük őt. De játszottam: Havel, Dubček, Čarnogurský, Kováč (Szlovákia első köztársasági elnöke) előtt is. Sőt, Ótátrafüreden a Grand Szállóban Gagarinnak is muzsikáltunk.

- Csehszlovákiában ki szervezte a zenekarok, zenészek munkáját?

- A Slovkoncert. A helyi Európa Szállót is én nyitottam meg. A Tokajban muzsikáltunk, ott keresett fel az Európa igazgatója, kezében a Slovkoncerttől kapott jóváhagyással, miszerint az ő kérésére a Tokajból áthelyeztek bennünket az Európa Szállóba. A külföldre való szerződtetést meg komoly meghallgatás előzte meg. Zenekarommal mind idehaza, mind külföldön a legelőkelőbb helyeken muzsikáltunk. Rengeteget kellett gyakorolnunk. Nekem meg különösen sokat. Hidd el, prímásnak lenni nem könnyű foglalkozás. Ha „darabot“ kér a vendég, egyszer, kétszer még mondhatod, hogy nem ismered, azonban ha a harmadikat sem tudod, elvesztetted a hiteled. Meg egyébként is, ki kell tudnod állni, nem mindegy, hogy milyen a fellépésed, a műveltséged, az intelligenciád.

- Életed során mikor voltál a legboldogabb, mi volt számodra az igazi boldogság?

- Az, hogy a Jóistentől egy drága asszonyt kaptam, a feleségemet, akivel több, mint 50 évet élhettünk együtt. Nagyon jó és szép asszony volt. A Népesben szerettünk egymásba Apollóniával. Ő ott kórustag volt. Később meg a család, azok a percek, amikor egy-egy külföldi útról hazajöttem, a családdal együtt töltött napok. Nagyon büszke vagyok a fiaimra, mindháromból rendes ember lett. Pali a legidősebb, Pozsonyban pincér, Péter Finnországban él, kiváló énekes és dobos, Robi, a legfiatalabb idehaza van, ő nagyon jó zongorista, hosszú ideig együtt muzsikáltunk Bécsben.

- Hogyan telnek most napjaid?

- Hálát adok a sorsnak, ismét van gondviselőm, drága feleségem húga, Editke. Ha neki nem kell segítenem, akkor amint megreggeliztem, most is naponta 9-től délig gyakorolok. Azután nézem a tévét, a Mezzo zenei műsorait. Sokat sétálunk. A próbanapokon – hiszen tudod – bejárok a nyugdíjasok klubjába és a Klapka György Népdalkörrel gyakorolok. Sajnos, amióta Oláh Sanyi is elhunyt, nincs zongorakísérőm. Egyébként nagyon jó ott a közösségben együtt lenni. Hálás vagyok Szabó Ferenc karnagynak, meg Kravec Magdikának is. Lajoskám, neked meg nagyon köszönöm, hogy rám is gondolsz, jól esett kicsit visszaemlékezni.

- Én is köszönöm neked, hogy egy igaz mesét mondtál nekünk, amellyel megint gazdagabbak lettünk. Kívánom: még sokáig gyönyörködhessünk művészetedben.

Stirber Lajos

DUNATÁJ HETILAP



1 comment to Rigó Pál prímás, a hegedű virtuóza (II.)

  • köszönöm ,es gratulalok Stirber tanar urnak ezert a riportert ha szabad ugy neveznem..Volt sikerem Pali batyammal (ha meg engedi a megszolitast) eleg sokat együtt dolgozni.A szakmam palya futása alatt nem volt meg egy ilyen sokszinü zenekar mint az Öve..soha el nem felejtem öket! Jo erzes vissza gondolni rajuk. barmilyen felallitasban jatszottak mindig a maximumot tudtak magukbol kihozni..ezert es az egesz palya futásáert gratulalok mindnyájuknak,köztük azoknak is akik mar mashol huzzok a notát ,dalt ,zenemüvet. En aki komarombol talan (?)a legtöbb helyen dolgoztam velük, minden elismeresemet fejezem ki irantuk,es köszönöm a sorsnak,hogy volt szerencsem,hallgatni, élvezni,tancolni,es nem utolso sorban figyelemmel kiserni pálya futásuk egy bizonyos reszet! Köszönöm!!!

Hozzászólás

  

  

  

Használhatja a következő HTML tagokat

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>