Categories

A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Komáromi csillagok, szépen ragyogtatok

Rigó Pál prímás, a hegedű virtuóza (I.)

Még csak kisiskolás voltam – a múlt század ötvenes éveinek elején – abban az időben, amikor már kezdtek behegedni a II. világháború okozta sebek, vége lett a nemzetrészünket meggyalázó kitelepítésnek, deportálásnak s az erőszakos szlovakizálásnak. Visszakaptuk a magyar szót, megnyíltak iskoláink, városunkban is felpezsdült a kulturális élet. Már nem emlékszem egészen pontosan, a városi hangszórókból hallottuk-e, vagy más úton röppent fel a Kovács utcaiakat (ahol laktunk) lázba hozó hír, miszerint szenzációs műsor lesz a Legényegyletben (az egykori Legényegylet székházában), Tarics Jancsi gitározni fog meg fütyülni, és a Rigó testvérek, az ikrek is fellépnek. Jómagam azóta ismerem és nézek fel Rigó Palira, a komáromiak büszkeségére, a kivételes tehetséggel megáldott, mára már legendás hírűvé vált hegedűművész-prímásra. Kiváló zenekarával járták az országot, később a világot, öregbítve Komárom és a komáromi zenészek jó hírét. Számunkra, akkori ifjak számára ünnep volt, amikor a Rigó zenekar idehaza muzsikált, s az ő zenéjükre táncolhattunk. Palival személyes ismerősökké csak néhány évvel ezelőtt lettünk, azóta, amióta a komáromi nyugdíjasok klubjának Klapka György Dalköre – Rigó Pali, mint a dalkör hegedűse – vendégszereplője a VOX HUMANA rendezvénynek, a komáromi énekkarok fesztiváljának. Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a kiváló muzsikus nem utasította el kérésemet: emlékezzünk sikeres életútjára, sikereinek kovácsaira, azokra, akik elindították őt pályáján, azokra, akik támaszai, művésztársai voltak, azokra az időkre, amikor az ún. magyar cigányzenének – ennek a valódi hungarikumnak – és a műfajt művészi szinten művelőknek becsületük, rangjuk volt. Vele beszélgettem.

- Kedves Pali, kérlek, emlékezz azokra, akiktől bizonyára a legtöbbet kaptad, szólj felmenőidről, a családodról, amelyben felnevelkedtél, a gyermekkorodról.

- 1935. június 29-én, Péter, Pál napján születtem, illetve születtünk ikertestvéremmel, Péterrel, aki már sajnos nincs az élők sorában. Mi voltunk az első ikrek Komárom Pihegő nevű negyedében, a Zenész utcában. A Pihegő nagyszerű cigányzenészeket adott a világnak, például a pesti híresség Lakatos Sándor édesapja, Lakatos Flóris is a komáromi Pihegőben látta meg a napvilágot. A felmenőim – mind anyám, mind apám részéről – is  mindannyian jó zenészek voltak. Apám, Rigó János is Komáromban született, ő is prímás volt. Így mesélték, hogy amikor négyéves korunkban nekem meg Péter testvéremnek kezünkbe adták a hegedűt, Dezső bátyám (nagyanyám testvére) azt mondta: „Ez a gyerek (mármint én) markolja jól a vonót – ebből prímás lesz!“ Péter – hiszen tudod – kiváló bőgős lett. Hatan voltunk testvérek. Anti bátyánk kitűnő cimbalmos lett és klarinétos (ő Újvárban él), Jancsi öcsénknek fantasztikus hallása volt, ő brácsásnak született, Feri öcsénk (aki húgunkkal volt ikertestvér) dobos lett, sajnos már egyikük sincs az élők sorában.

- Az köztudott volt, hogy a cigányzenész családok szinte zeneiskolák is voltak, mert a hangszer apáról fiúra szállt, ahogy mondani szokás: mese nem volt, ott kötelező volt zenét, a hangszeres játékot tanulni. De emellett nektek, pihegőieknek volt-e igazi gyermekkorotok?

- Természetesen volt, mint háborús gyerekek – bár nagyon sokszor kikaptunk érte – folytattuk a harcot a temetetlen lövészárkokban, a kilőtt tankokban, máskor meg magunk gyártotta fapisztolyainkkal játszottunk, beugrálva a Pihegőhöz közeli Rozália─ templom kertjébe is.

- És mikor, hol léptél először közönség elé?

- Tízéves koromban már apám zenekarával játszottam a Litovelben. Gyakoroltatta velem a prímás mesterséget. Hála Istennek kitűnő zenei memóriával születtem, könnyen tanultam és gyorsan haladtam az ún. prímás-repertoár, a nóták, a bravúrszámok, a klasszika, az operettrészletek stb. elsajátításában. Felejthetetlen maradt számomra, hogy amikor apámnak operációra kellett mennie és felettesének maga helyett prímást ajánlott, az azt mondta: „Minek ide más prímás, hiszen itt van a fiad!“ Míg apám fel nem gyógyult, én álltam a zenekara élén, elfogadtak! Apám zenekarával való közös muzsikálás közben rengeteg mindent megtanultam. Mikor aztán felnőttként már saját zenekarommal jártuk a világot, sokszor gondoltam tisztelettel és hálával apámra, amikor a legelőkelőbb kávéházakban olyan művet kértek tőlem, amelyet ő tanított meg nekem – még olyan zenedarabokat is, amelyek gyermekként nekem nem tetszettek – mondván: „Meg kell tanulnod, mert szükséged lesz rá!“. És mennyire igaza volt!

- Édesapád mellett kinek köszönhetsz még sokat?

- Már említettem Dezső bácsikámat. Rá is hálával gondolok, ő tanított meg kottát olvasni. Pesten tanult, idehaza az Otthon kávéházban játszottak zenekarával. Amikor a Kossuth téren nagy prímásversenyt rendeztek, ő nyerte meg – aranyérmes prímás lett. Idős korában egy udvarban lakott velünk. Annak ellenére, hogy a velem való foglalkozások közben gyakran elszunyókált, mégis sok mindenre megtanított. Ő volt az én konzervatóriumom: nála skálázni kellett, ËevŚiket játsszatott velem, szóval, ő adta meg nekem az irányt. Mikor 1950-ben megnyílt a zeneiskola, apám azonnal beíratott, és megint nagyon jó kezekbe kerültem, a drága Krizsán tanár úr növendéke lettem. Nagyon szerettem őt, és ő is szeretett engem. Akkortájt alakult meg a Csemadok zenekara is, a tanár úr vezetésével. A tanár úr Péterrel együtt mindkettőnket bevetett a zenekarba. Különféle kulturális rendezvényeken játszottunk, kísértük a szólóénekeseket: Gaborek Zsazsát, Csík Jánost, Magyarics Magdikát. Egy ilyen műsor keretében szólistaként szerepelhettem én is. Életemben akkor játszottam először Jonescutól a Pacsirtát. Azt úgy tanultam meg, hogy rengetegszer meghallgattam a rádióban Lakatos Sándor előadásában. Egyszerűen lekopíroztam. Nem lehettem több 16-17 évesnél, döbbenetes sikerem volt. Az előadás után a nagybátyám, Szulcsányi Rudi, aki szintén képzett zenész volt, közölte velem: „Gyere gyerek, valaki szeretne beszélni veled!“ Béres József volt, az akkor Pozsonyban éppen alakulóban lévő Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a Népes egyik szervezője. Apámmal megbeszélték, engedélyezi, hogy felvételizzek az együttesbe. Újvárban volt a felvételi, bekerültem a 32 tagú zenekarba. Számomra az igazi meglepetés az volt, amikor – már Pozsonyban – egy újabb meghallgatást követően – Mózsi Aladár döntése alapján – megtörtént a szólamokba való besorolás. Mikor elhangzott, hogy koncertmester Farkas Károly – fantasztikus dunaszerdahelyi hegedűs volt – koncertmester-helyettes Rigó Pál, nem akartam hinni a fülemnek: Én, aki a legfiatalabb tagja voltam a zenekarnak? Mint megtudtam: a tónusom tetszett. Beindult a munka, Kodály Kállay kettősével kezdtük. Galánta mellett Hodyban zajlottak a próbák. Egyszercsak nem kisebb személyiség jelent meg ott, mint Ferencsik János, aki akkor éppen Csehszlovákiában vendégszerepelt. Kíváncsi volt ránk. Különben a Népesben Ág Tibor és Szíjjártó Jenő dirigált. Egy év alatt elkészült a bemutató műsora, 60-tagú énekkar énekelt, 16 pár táncolt, mi meg 32-en – egytől egyig kottaismerő cigányzenészek – játszottuk, amit kellett. A bemutató 1954 áprilisában volt Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Színházban. Felejthetetlen siker volt. „Jóakaróink“ bizonyára ezt nem tudták elviselni. A Népest hamarosan beszüntették. Mikor megtudtuk, hogy nincs tovább, az olyan volt, mint egy temetés. Úgy sírtunk, mint a gyerekek. Mindnyájunknak felajánlották: konkurzus nélkül átléphetünk a SĽUK-ba (Szlovák Népművészeti Együttes). Senki sem állt át!

 

Stirber Lajos riportjának második részét lapunk jövő heti számában közöljük.

DUNATÁJ HETILAP



1 comment to Komáromi csillagok, szépen ragyogtatok

Hozzászólás

  

  

  

Használhatja a következő HTML tagokat

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>