Categories

A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Időben az egerekről

Gyakran hallani panaszos történetet, hogy a pincében, kamrában rendezgetve a megmozgatott zsákból vagy láda alól hirtelen szürkésbarna bundájú apró rágcsáló ugrott ki és tűnt el villámgyorsan a sarokban lévő lyukban, vagy valamelyik bútordarab alatt. Különösen most, ősszel „egeresednek“ el ezek a szabadból nyíló helyiségek, de a kellemetlen betolakodók olykor a kertes házakban, szobákban is felbukkannak. A jelenség magyarázata egyszerű. A nagy nyári és kora őszi táplálékbőség után egyre kevesebb rágcsálnivalót találnak, de a mind hűvösebbre forduló nyirkos éjszakák is védettebb helyre kényszerítik őket, így hát egyre inkább emberközelbe húzódnak. Lakott területen, épületek belsejében helyenként már családtagnak számít  a cincogó házi egér. Háziasodása nagyon régen kezdődött, bizonyára már azokba a barlangokba is behúzódott, amelyekben távoli őseink melegedtek a tűz mellett. S azóta nemcsak hűséges kísérőink maradtak, de az akaratlan emberi segítséggel az egész világon elterjedtek.

A kamrában vagy pincében tanyázó házi egerek úgy is leélhetik rövid életüket, hogy egyszer sem dugják ki hegyes orrocskájukat a falakon túlra, a szabadba. Nemzedékek váltják egymást ugyanazon a padláson, vagy ugyanabban az istállóban. Az emberek közelében élő egérkolóniák különösen szaporák, a helyiség hőmérsékletétől függően a nőstények egész éven át nevelhetnek utódokat. ăltalában 3-4 hetenként egyszerre 6-8, néha 10-12 utódot hoznak a világra. A szabadban tanyázó házi egér szaporodása a téli időszakban szünetel. A kamrákban, pincékben, istállókban és pajtákban élő házi egerek egyfajta családi közösséget alkotnak, amely egy-egy uralkodó hímből, több nőstényből és a mindenkori fiatalokból áll. Az egeres helyiséget nyomban elárulja az állatok vizeletének jellegzetes szaga, de mindig megtalálhatjuk a földön szerte heverő, feketés színű apró ürüléküket is. Ahol nem üldözik őket, hamar megszelídülnek, néha napközben is előbújnak, ám minden rághatót apróra őrölnek hófehér és nagyon éles fogaikkal. A legjobb védekezés ellenük a pincébe zárt macska, amely egykettőre összefogdossa őket, de használhatunk rugós csapdát, vagy akár fél dióval felpeckelt virágcserepet is. Az utóbbinak az előnye, hogy a foglyul ejtett egeret nem kell feltétlenül elpusztítani, hanem a cseréppel együtt felemelve valahol a háztól távolabb ismét szabadon engedhetjük, ily módon gyakorolva állatbaráti jogainkat. Ahol a közelben erdők, kertek vannak, az épületekben minden ősszel gyakori vendégek az erdei egerek. Nálunk négy fajukat ismerjük. Három közülük meglehetősen hasonló. Vörhenyes, barna a bundájuk, fülük nagy, szemük fekete. A negyedik, a pirók egér erősen vörhenyes bundájú, s tarkójától a faroktövéig húzódó fekete csík díszíti. Az épületekben azonban leggyakrabban a közönséges erdei egérrel találkozhatunk. Ugyanúgy védekezünk ellenük, mint a házi egér esetében.

A vízi pocok farka a mezei pocokhoz hasonló, de annál nagyobb és sötétebb bundájú a vízi vagy kósza pocok. A vízi pocok fraka hosszabb, mint a kisebb hazai pocokfajoké. A vizek környékét, csatornák, gazos árokpartok mentét, folyópartokat kedveli, de gyakran felbukkan az azok közelében levő kertekben is, ahol a répát, burgonyát, salátát, káposztát és a többi termesztett növényt károsítja. A járataiból kitúrt földből a vakondéhoz hasonló, de annál valamivel kisebb kupacokat készít, ezért azután kártételéért a teljesen ártatlan vakondot okolják. A vízi pocok is szapora állat. A nőstények a nyári időszakban több alkalommal egyszerre 4-6 utódot nevelnek. Télen kevesebbet mozognak, de ha valahol fiatal gyümölcsfát találnak, a kérgét bizonyára alaposan megrágcsálják. Természetes ellenségük elsősorban a hermelin és a menyét, de sokat elfognak az ölyvek és a baglyok, lakott területen pedig a macskák is.

Az őszi kalászosokban, őszi repcében, évelő pillangósokban, réten, legelőn és gyümölcsösökben a káros pocokfertőzés megfékezése érdekében most gyakorlatilag csak a csalétkes védekezés lehetősége maradt. Ennél a legfontosabb, hogy a pocoknépességnek a megfelelő mennyiségű csalétket adagoljuk. A következők használata engedélyezett: Muskil Ëpecial G, Deralan H, Niva zrno, Rodentic Blesk G és Z, Stutos, valamint a legelterjedtebb, a Redentin 75. Adagolásukat és a velük való bánásmódot megtaláljuk a csomagoláson.

 

Csekes Zoltán mérnök

DUNATÁJ HETILAP



Hozzászólás

  

  

  

Használhatja a következő HTML tagokat

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>