Categories

A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Fehér Margit csodálatos világa

Július 20-án a komáromi Limes Galéria karzati részén kialakított, Dúdor Istvánról elnevezett kiállítótermében a vajdasági születésű, jelenleg a magyarországi Gönyűn otthonra talált Fehér Margit zománcművész legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás. A megnyitó közönsége körében üdvözölthette Fehér Margitot és ugyancsak zománcművész Kornélia lányát is. A tárlatot dr. Farkas Veronika művészettörténész nyitotta meg és Gál Katalin, valamint Gál Júlia énekei tették még ünnepélyesebbé. Védnöke Kuráné Bakó Margit mérnök volt. Fehér Margit zománcképei annyi érzelmet, oly csodálatos melegséget sugároznak felénk, mintha máig őriznék a tüzet, melyben születtek. Ugyanakkor magukban hordozzák alkotójuk mély humánumát, gyermekkora emlékeit, szülőföldjéhez való kötődését, békevágyát és lelkének legapróbb rezdüléseit is. Valóban csak tűzben születhetnek ilyen alkotások, mint ahogy csak a komoly megpróbáltatásokon keresztülment művész keze alól kerülhetnek ki ennyire szívreható, lélekemelő képek.

Fehér Margit a vajdasági Horgason látta meg a napvilágot, egy szorgalmuknak köszönhetően módos emberek lakta faluban, ahol az élet a föld művelésével telt, a vágyak pedig a földszerzésben, a vagyongyarapításban merültek ki. Margitot képzelete már apró gyermekként is messze repítette innen, menekülésként a szürke valóságból álmai mind színesebbé váltak. A gyermeki képzelet szivárványszíneit azonban hamarosan a második világháború sötét tónusai váltották fel, a levegőben vadlibák helyett repülőgépek süvítettek V-alakzatban, német, majd orosz katonák, partizánok bakancsai verték fel a falu főutcájának porát és dúlták fel békéjét, majd egy új ország született, s új határvonalat húztak a hatalmasok az emberek feje felett.

Múltak az évek és az „elvarázsolt“ kisleány nem várt királyfira, hanem a saját erejéből kitört Horgasról. Szabadkán, majd Belgrádban tanult az Iparművészeti Akadémia díszlet─ és jelmeztervező szakán. A gyermekkori álmok beteljesülése rögös útjának egyik állomásaként ipari formatervezőként, majd divattervezőként dolgozott egy konfekciógyárban. S mint ahogy a mesékben a próbák során, jött a következő feladat, Fehér Margit negyvenévesen szabadúszó festő és grafikus lett. A szivárvány boldog színeit azonban ismét a háború fekete lovasa és a vér vöröse váltotta fel, ezúttal a délszláv háborúé, amikor a barátból ellenség vált, a békés szomszédságból pedig gyanakvás és gyűlölet fakadt. Fehér Margit a háború borzalmai elől jött Magyarországra, ahol először Kecskeméten talált megnyugvásra. A város a rettegő Szabadka után a béke szigetét jelentette számára, s az itteni alkotótáborban ismerkedett meg a zománctechnikával, s jegyezte el magát végleg a zománcművészettel. Aztán Kecskemét után rátalált a festői szépségű Gönyűre, ahol igazi otthonra és művészi ihletre lelt. Szülőföldjétől természetesen soha nem szakadt el, szinte az összes munkája magában rejti a gyökereket, a gyermekkor, az ifjúság élményeit. Horgasra csak sokára tudott visszalátogatni, de keserűen kellett megtapasztalnia, hogy a fájó sebeket nem szabad feltépni.

A kiállításon látható legújabb munkái is a szülőföld élményeiből, a gyermekkor mesevilágából, majd később a háborúk rettenetéből és a nehezen meglelt lelki békéből merítenek. Ott vannak a mese- és regényhősök, a fából faragott királyfi, Don Quijote, az utolsó lovag tekint ránk értetlenkedő döbbenetet kifejező elrévedéssel, szinte lassított filmként pereg le előttünk a meglőtt csodaszarvas haláltusája, az öreg kovács szomorú története, műhelyénekl, élete értelmének pusztulása. Sokszor visszatérő motívum képein Matyi bácsi, a fiákeres, amint az utolsó fuvarból éjszaka hazafelé tart hűséges lovával, melynek patája ütemesen kopog a macskaköveken, s talán ugyanez a ló látható a történelem pusztító viharaitól meggyötörve és csonttá soványodva A kóró megdicsőülése című képen┴ Aztán ott van a karikát kergető falu bolondja, vagy esetleg egy szerencsétlenül tengődő vásári mutatványos, a háború hírnökeként a baljóslatú fekete lovas, a pusztító Apokalipszis, a béke áhítása, a harangot félreverő bohóc, igen, a bohóc sokféle változatban, aztán a múlt és a jelen összekapcsolódásaként az Örökség sorozat és számtalan szebbnél-szebb alkotás.

Fehér Margit saját bevallása szerint a zománcozásnak köszönhette, hogy lelkileg átvészelte a háborús éveket, hiszen hiába volt távol annak fizikai borzalmaitól, a lelki gyötrelmet nem tudta hátrahagyni.

Zománcozás közben csodálta, miként alakul, tisztul az anyag a tűzben, s úgy érezte, a világ összes mocskát a kemencébe kellene tenni és elégetni. Ez sajnos lehetetlen, de a tűzben született munkái láttán úgy tapasztaljuk, általuk elviselhetőbbé, szebbé lesz a világ.

Ahogyan kifejezi az emberi értékek háttérbe szorulását például a Közvélemény sorozatban, ahol a zenész, majd bohóc alatt vágják a fát, az nemcsak elkeserítő, hanem egyúttal reménykeltő is. Erős az a fatörzs, talán belecsorbul a fűrész és megmenekül az ágaiba kapaszkodó bohóc. S ha mégsem, akkor egy lépéssel odébb, a következő képen örömmel látjuk, születőben az utánpótlás, érkezőben már a kicsi bohóc, aki jókedvre deríti majd ezt a szomorú világot…

Fehér Margit munkásságát az idei naszvadi zománcművészeti seregszemlén Életműdíjjal jutalmazták. Ez az igazán csodálatos komáromi kiállítás augusztus 10-ig lesz látható a Limesben, ne mulasszák el megtekinteni!

 

Némethné Kulacs Zsuzsa

DUNATÁJ HETILAP



Hozzászólás

  

  

  

Használhatja a következő HTML tagokat

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>