Categories

A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Dr. Schnitzer Ármin, Komárom híres főrabbija

Kevés fénykép őrizte meg Schnitzer Ármin néhai komáromi főrabbi arcvonásait – egyikük kézről-kézre járt az előadáson résztvevők között -, annál többször bukkanunk a nevére, ha a korabeli sajtóban, helytörténeti anyagokban, dokumentumokban kutakodunk. Életútjáról és munkásságáról beszédes adatokkal szolgál német nyelven 1904-ben megjelent 221 oldalnyi terjedelmű visszaemlékezése, amelynek érdekes jellemzője, hogy a szerző mintegy 170 oldalon foglalkozik élete első 25 évének történéseivel, és mindössze 50 oldalt szentel a Komáromban töltött több mint 40 esztendő eseményeinek. Ezen négy évtized mintegy kiegészítéseként az előadó Schnitzer Ármin Jakab fiának feljegyzéseiből merített, aki szintén írásba foglalta az édesapjától hallottakat és leveleiből is sok történetet vett át.

Schnitzer Ármin a Szepesség soknemzetiségű, festői tájain, egy Kunsdorf-Kunfalva nevű kisvárosban született. Gyermek-és ifjúkora szülővárosához kötődik, ahol tradicionális zsidó nevelésben részesült. Tizenkét éves korában – írja önéletírásában – már nemcsak a bibliai és a Talmud irodalomban rendelkezett bizonyos jártassággal, de a héber és a német nyelvet is elsajátította, s különösen Schiller drámái voltak rá nagy hatással. Gyermekként élte meg az 1848/49-es szabadságharcot, amely később felnőttként is a szabadságot, testvériséget és az egyenlőséget jelképezte számára, és Kossuthra úgy tekintett, mint Tell Vilmosra, a svájci szabadsághősre. Tudása gyarapításának céljából, apja ösztönzésére a határokon túl választott magának zsidó hitközséget. Éveket töltött az Olomouc melletti Lipnik nad Bečvou-ban, hogy – amint azt édesapja szerette volna – „tüchtig talmudista“ váljon belőle. Életútjának következő állomása Nikolsburg, a mai Mikulov volt, ahol elsősorban mestere, Hirsch szónoklatai ragadták meg, de nemcsak rabbinikus tanulmányokat folytatott, beiratkozott a helyi gimnáziumba is. Ott dőlt el számára, hogy a haladástól nem idegenkedő vallásos konzervativizmust választja programjául, amelyet utóbb rabbiként évtizedeken keresztül Komáromban valósított meg, azaz – amint azt említett mestere röviden megfogalmazta – régi, hithű zsidóság modern öltözékben.

A 19. század ötvenes éveiben több helyen, így Gyöngyösön is folytatott rabbinikus tanulmányokat, majd Liptószentmiklósra ment, ahol későbbi apósánál, M. Hirz rabbinál töltötte idejét. Életének ebben a szakaszában kiegészítő tanulmányokat is folytatott a breslaui (ma: Wroclaw) rabbiképző intézetben. Ottani mesterei közül később a zsidó történetírás akkori „sztárját“, Gräetzet emelte ki.

Az ötvenes évek végén Liptószentmiklóson alapított családot, ám a hatvanas évek elején fiatalon elvesztette feleségét, és másodszor is megnősült. Életének további menetére sorsdöntő hatással volt, amikor 1861 decemberében az idősödő rabbi mellé meghívták Komáromba próbaszónoklatra. Annak eredményeként a hitközség úgy döntött, hogy a 25 éves Schnitzer Ármin kiválóan megfelel az elvárásoknak. Fél évszázadot meghaladó komáromi működésének hely hiányában mindössze címszavakban állíthatunk emléket. Vajon milyen hitközségbe csöppent a fiatal segédrabbi Komáromban? A zsidó hitközség 1790 óta működött szervezett keretek között. 1840-ben 397 tagja volt a közösségnek, 1880-ban már 1960 tagot számlált, míg az utolsó békebeli (első világháború előtti) népszámláláskor 2380 főt tett ki, azaz a lakosság több mint 10 százalékát alkották a zsidó felekeztű polgárok. Komáromi működésének első évtizedében a régi főrabbi mellett teljesített szolgálatot, s már közel húsz esztendőt töltött a városban, amikor a közösség 1882─ben megtisztelte őt a főrabbi címmel. Hasonlóképpen, mint másutt az országban, Komáromban is kemény tusát kellett vívniuk a mérsékelt haladás híveinek a maradiság embereivel. Az új templom, az 1863-ban felavatott zsinagóga felépítése is hozzájárult az ellentétek kiéleződéséhez. A főrabbinak óvatosan, rendkívüli mértékletességgel és tapintatossággal kellett eljárnia mindenben, megnyerni a lelkeket és átalakítani a régi felfogásokat. Még így is sok minden konfliktusokhoz vezetett. Ilyen volt például az orgona kérdése, s mivel a konzervatívabb ízlésvilág hívei voltak többségben, ezt le kellett venni a napirendről. A megosztottság oda vezetett, hogy 1899─ben megalakult az ortodox közösség, amely 1907-ben felépítette saját zsinagógáját. Jellemző módon szemlélteti az ortodox─neológ ellentétet a következő eset is. 1908-ban Kamocsán kisebb zsinagógát építettek az ortodox hívők. Illeté-kességéből eredően felavatására Schnitzert kellett volna felkérni. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy az ortodox imaházat nem a komáromi haladó főrabbival avatják fel, hanem felkérték a helyi református tiszteletest, aki szívesen eleget tett a felkérésnek. A korabeli sajtó a felekezeti tolerancia és megértés nagyon szép példájaként aposztrofálta az esetet, amiként tényleg az is volt, ám arról, hogy valójában mi húzódott meg a háttérben, Schnitzer Ármin korabeli levelei tanúskodnak.

Mindezek ellenére a hitközség dinamikus fejlődését és Schnitzer főrabbi eredményes munkásságát jelzi, hogy megalakult a Izraelita Nőegylet, később az Izraelita Jótékony Egylet, 1896-ban felavatták a Menházat és 1909-ben megalakult a Zsidó Ifjúsági Egyesület. 1897-ben Schnitzer kezdeményezésére Komáromban megalapították a Dunántúli Rabbiegyesületet, a haladó zsidó közösségek rabbijainak érdekképviseleti szervezetét, amelynek elnökévé Schnitzer Ármint választották. Később ugyancsak ő lett az elnöke az Országos Rabbiegyesületnek is. A főrabbi a városi magisztrátus képviselőjeként is sokat tett Komárom fejlődéséért, a közállapotok javításáért.

Schnitzer Ármin hosszas betegeskedés után 1914 decemberében halt meg, közvetlenül a karácsony előtti napokban. Búcsúztatásán pályatársai nevében a székesfehérvári zsidó hitközség főrabbija, Steinherz Ármin mondott gyászbeszédet, amelyben többek között a következőkkel sommázta az elhúnyt munkásságát: „A bölcsészet mélységeiben elmélyült ugyan, mert erre lángoló tudásvágya és éles esze ösztönözte, de vallásos hite nem szenvedett csorbát.“

 

(németh)

 

UTÓIRAT

A Selye János Gimnáziumban hagyománnyá vált, hogy egyes tantermeket példás munkásságot kifejtett emberekről neveznek el. Június 2-án ünnepélyes keretek között egy termet neveznek el dr. Schnitzer Árminról, Komárom országos hírű néhai főrabbijáról.

 

Dunatáj hetilap 19/2012



1 comment to Dr. Schnitzer Ármin, Komárom híres főrabbija

  • Gárdos Péter

    Egy apró tévedésre szeretném felhívni a figyelmüket. Dr Schnitzer Ármin, aki történetesen az én egyenesági ősöm (nagymamámnak, aki egyben a nevelő anyám is volt a nagyapja) nem Kunfalván, hanem Hunfalván született, ami a nevét még csak nem is a hunokró kapta, hane a Hundsdorf hibás magyarításáról, mivel az volt a Szepesség kutyatenyésztő központja.

Hozzászólás

  

  

  

Használhatja a következő HTML tagokat

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>